2017. február 11., szombat

Tóth Krisztina: Vonalkód

Egy nő, tíz nő. 
Egy nő, akivel nem csak történnek a dolgok, hanem meg is tudja fogalmazni azokat. Igazi elbeszéléseket sikerült olvasnom. Nagyon jó élmény volt. Lehet azért is, mert sokkal keserűbb novellákra számítottam, vagy inkább olyanokra, amelyek nem állnak ennyire közel hozzám. 
Egyszer láttam az írónőt egy könyvfesztiválon. Kritikus nézése volt éppen akkor. Tolt egy babakocsit, sétálgattak, nézelődtek a társával. Jó volt tudni, hogy be tudom őt azonosítani, és sajnáltam, hogy nem olvastam még akkor tőle semmit. Most jó volt azzal a tudattal bezárni a könyvet, hogy hamarosan szeretnék egy újat kinyitni tőle. 
Jelenleg még emésztem a történeteket. Megérintettek, ismerősek voltak, mégis tartalmazzák azt az egyedi vonalat, ami miatt tovább foglalkoztatják a gondolataimat.
Köszönöm.

2017. február 2., csütörtök

Jostein Gaarder: Vita brevis

Az élet rövid..
A "vita brevis" egy régi latin mondásból kiragadott kifejezés. Vagyis fontos lenne a szövegkörnyezet. De ebben az esetben inkább gondolatébresztőnek hat. Az író, Jostein Gaarder kötődik a filozófiához. Ezt most sem tagadja meg. Hiába egy fordítás és egy nő mögé bújik, a tudomány, az elmélkedés része minden bekezdésnek.
Maga a könyv tíz darab levél, mindegyik összecseng Szent Ágoston Vallomásainak fejezeteivel. De ettől elrugaszkodva, mégis maradva a szerző filozófiához kötődő gondolkodásánál, én is elengedtem magam, és csak meditáltam ezen a két szón: az élet rövid.
Mihez képest lehet rövid az élet? Ahhoz képest például igen, hogy régi sérelmeket rójunk fel egy már megtért, tőlünk rég elszakadt embernek? Vagy ahhoz, hogy olyan emlékeket emlegessünk fel, amelyek egy eltemetett szerelemről szólnak? Érdemes-e időt szánni arra, hogy válaszoljunk egy férfi vallomásaira, akinek a leírtak már nem jelenthetnek semmit? Illetve nem tudni, valaha megkapta-e a sorokat, hiszen válaszlevelekről sem tudunk.
Maga a rövidség is szubjektív. Hiszen az írás korában még az emberek is kevesebb ideig éltek, mint most. Az is változó személyenként, hogy mire szeretünk időt szánni, mit tartunk időpocsékolásnak? Van, akinek a tudomány, az olvasás, az írás tűnik feleslegesnek. Míg mások a fizikai munkát, a ház szépítését, a méricskélést tartják előrébb valónak.
Ezért most én is hagyom a véleményezést. Ez egy kedves kis könyv, amit valaki azért írt, hogy elmondhassa, ami bántja, ami benne kérdéseket vet fel, és ezáltal könnyebb legyen egy kicsit a hátralévő élete. Remélem, elérte a célját, és nem számított ennél többre.

2017. január 18., szerda

Truman Capote: Hidegvérrel

A szerzőről: Capote a fényképei és a róla készült portréfilmek alapján is nagyon megosztó személyiség lehetett. Az életrajzát olvasva is ez bizonyosodik be. Amellett, hogy nyíltan homoszexuális volt, érdekes, sokak számára idegesítő beszédstílusa, szokatlan öltözködése, és fellengzős stílusa is inkább idegenné, elkülönültté tehette a társaságban. Már igazi celebritás volt, show-műsorokban lépett fel, sztárolta magát és mindenhol megjelent, ahol illusztris társaság gyűlt össze, mégis valószínűnek tartom, hogy valójában magányos volt. Kitűnni vágyott, de nem találtam meg azt az utat, amellyel megelégedett. 

A könyvről: A Hidegvérrel műfajteremtő könyv volt. Ez a tényregény úgy született, hogy Capote meglátott egy újságcikket. Ebből a hírből kerekített egy teljes karakterekkel tűzdelt leírást a gyilkosságról, annak előzményeiről és körülményeiről. Mégis, ami számomra legkiemelkedőbb, az a jellemek leírása. Nem csak a gyilkosoké, hanem például Nancy-é vagy a postamesternőé. Ezek egy nagyon érzékeny, jó megfigyelőképességű és empatikus személyre utalnak. Emiatt nekem Capote-ról sokkal pozitívabb képet festenek az írásai, mint az, ahogyan kifelé élt, és amit magából megmutatni szeretett volna. 

Az élményről: Megrázó és félelmetes olvasmány. Pont azért, mert semmi olyan rémisztő leírás nincs benne. Csak a puszta tények. Csak az, ahogyan egy valószínűsíthetően pszichopata lelkületű embert leír. Csak az, hogy hova vezet, amikor valaki nem gondolja végig, mire vállalkozik. Hihetetlen, amikor egy egyszerű tervből négyszeres gyilkosság lesz. Ha belegondol bárki, teljesen rá lehet erre pörögni. Ahogy például ott Kansasban is, sokan az eset után el is költöztek, mert féltek. Bár ugye a félelem elől nem igazán lehet elmenekülni. 

Egy mondatban: Írásban példaértékű, olvasásban egyszeri, élményben maradandó.

2017. január 7., szombat

Márai Sándor: Egy polgár vallomásai

A szerzőről: Márairól mindig az a gondolom sokak által jól ismert kép ugrik be, amin minden egyes ránca, arcvonása egy lefelé görbülő mosolyra emlékeztet. Lefelé görbülő mosoly. Olyan nincs is. Ami lefelé görbül, az már nem mosoly. Kicsit ezt a kettősséget éreztem most is. Egy zárkózott, de egyáltalán nem búskomor ember bontakozott ki nekem ebből a naplóféle írásból. Mindig érdeklődött, ment, megfigyelt, észlelte a körülötte lévő világot, és tisztában volt a képességeivel. Valószínű nem kacagott folyamatosan fennhangon, de egy barátságos, nagyvilági férfi lehetett.

A könyvről: Az Egy polgár vallomásait kétszer kaptam meg tavaly Karácsonyra. A család nem egyeztetett, és a többi vágyott könyv közül ez éppen minden könyvesbolt polcán előkelő helyen szerepelt. Nem bántam. Ebben a könyvben egy olyan világ nyílt meg, amit eddig nem tudtam elképzelni. Teljesen másként képzeltem az első világháború előtti Magyarországot. El is gondolkoztatott, hogy mennyi minden változhatott meg akkor. A 20.század elején egy Márai-féle család jól élt: utazgattak, ha akartak; külföldre mentek tanulni, nagy szabadságuk volt azoknak is, akik nem mondhatták magukat kimondottan gazdagnak. Természetesen akkor is voltak előítéletek, ugyanúgy érték csalódások, veszteségek az embereket, de sokkal felszabadultabb világnak tűnik a leírások alapján a háború előtti élet. 

Az élményről: A leginkább engem a budapesti utcákról, helyekről, életről szóló részek ragadtak meg. Jó volt olvasni azokról a sétákról, amiket a Krisztinavárosban tett, ami ma is bizonyos szempontból elkülönült városrész. Több író is lakott itt, presztízse volt a lakóknak, de a különböző kávézóknak, parkoknak is. Másrészről az utazások leírása tetszett. Hol Olaszországban, hol Franciaországban találtam magam, de valahogy mindig megmaradt az a magyarság érzés, amit szerintem Márai mindig is megőrzött magában. Bárhova ment, bárhol élt, sehol sem volt igazán otthon.

Egy mondatban: Egy magyar kisfiú felnőtté válik külföldön, és visszatér hazájába.

2016. szeptember 13., kedd

Lucy Maud Montgomery: Anne és a Szivárvány-völgy

A szerzőről: Lucy Maud Montgomery a 19. század második felében született, amikor a nők önállósodása, élni akarása és kitörési kísérletei épp csak elkezdődtek. Ennek lehet megtalálni több lenyomatát is az Anne-kötetekben. Amellett, hogy a többi szereplő jórészt a hagyományos értékeket képviseli, Anne mindig kicsit kilóg a sorból - ambíciói vannak, ír, tanul, és a család mellett sem elégszik meg csak a háztartás vezetésével. A szerző saját életéből merítette az ihletet minden regényéhez, és ő is Anne-hez hasonlóan, élete végéig írt, dolgozott az otthoni teendők és kötelességek teljesítése mellett.
A könyvről: A Szivárvány-völgyről szóló kötet 1919-ben jelent meg. A címével ellentétben inkább Anne gyermekeiről szól, mint magáról a sorozat kezdeti főhőséről. Anne Shirley ebben a regényben csak mint édesanya kerül említésre, amikor egy-egy félmosoly erejéig reagál a gyermekei kalandjaira vagy a kíváncsi és kotnyeles szomszédok történeteire. A gyerekek némelyike természetesen ugyanolyan cserfes és kalandozó, mint az anyukájuk volt, ebből kerekednek az új történetek. Mivel a vallás továbbra is jó beszédtéma egy ilyen kisvárosban, illetve a másik főszereplő gyerekcsoport épp a helyi lelkész gyermekeiből tevődik össze, ezért továbbra is szórakoztató olvasni, milyen nagy is a különbség, ha valaki éppen metodista és nem presbiteriánus.
Az élményről: Vidám, kikapcsolódáshoz kiváló, könnyen olvasható történetek. Nekem mindig jól esik, hogy átruccanhatok Kanadába, főleg, amikor ennyire meleg van.
Egy mondatban: Egy álomvilág, humorral, ahova mindig jó visszatérni.

2016. szeptember 10., szombat

Susan Mallery: Buchanan testvérek sorozat

A szerzőről: Susan Mallery a romantikus, Harlequin-jellegű könyveket ír. Könnyed stílusa van, mégis fordulatos történetek kerülnek ki a keze alól, valószínű ez a sikerének a titka. Több könyvsorozatot is írt, sőt, jelenleg is alkot. 
A sorozatról: A Buchanan testvérekről szóló könyvekből négy született. Négy testvér életét követi nyomon ez a sorozat, mindegyik kötet egy-egy testvér életébe enged részletesebb bepillantást,
pontosabban abba a részébe, amikor éppen rájuk talál a boldogság.
forrás: http://biowellnatura.hu/p/citrom-illoolaj-100szaz-os-higitatlan.html
Az élményről: Igazi pihentető élmény volt olvasni ezeket a műveket. Egy-egy nehezebben emészthető könyv közé iktattam be a köteteket, vagy akkor, amikor nagyon fáradt voltam. Eredetileg azért kezdtem el a Citrom és osztrigát, mert főzésről volt benne szó. Elsőre azt hittem, lesznek benne receptek, illetve, hogy mind a négy rész valamilyen módon az ételekhez fog kötődni. Ehhez képest mindegyikben az étterem-tulajdonos Buchanan családról van szó, de körülbelül ennyi is a gasztronómia. Ettől függetlenül tetszettek ezek a családi és romantikus történetek.
Egy mondatban: Optimista történetek, amik megnyugtatnak, hogy mindig jó a mese vége.

2016. június 27., hétfő

Rebecca Wells: Vagány nők klubja

forrás: http://www.nola.com/books/index.ssf/2009/07/rebecca_wells_is_back_minus_th.html
A szerzőről: Fényképei alapján Rebecca Wells egy visszafogott, stílusos nő, akinek tekintete mégis cinkos, és finom mosolya sok emléket eltakar. Egy tipikus amerikai írónak tűnik, aki bestsellerekre szakosodott. Összesen négy könyve van eddig, ebből három az általa kitalált Ya-Ya testvériségről szól. Mivel az írónő három évvel idősebb édesanyámnál, és láttam a fényképét, simán el tudom képzelni, hogy ő is úgy bohóckodott a barátnőivel, mint anyukám a fiatalkori képeken. Ezekből az emlékekből is táplálkozhat a testvériség története.
A könyvről: A Vagány nők klubja a Ya-Ya testvériségről szóló kötetek közül sorrendben a második. Ebből a részből film is készült. Amikor láttam, hogy Sandra Bullock és Ashley Judd szerepelnek benne, akkor kaptam kedvet a könyvhöz, mivel már pár éve várja a polcon, hogy nekilássak olvasni. A film egyáltalán nem kötött le, szóval most nehéz eldönteni, melyik is tetszett jobban.
Az élményről: Ez az első könyve, amit Rebecca Wellstől olvastam, és egy ideig nem is szeretnék tőle mást. Számomra nagyon lassan indult a történet. Az elején nem is értettem, mi lesz ebből, mégis minden fordulatot előre ki tudtam találni. 
Egy mondatban: Értem, hogy miért fontos valakinek ez a könyv, de számomra nem volt új mondanivalója.